A „legszenvedélyesebb tűzoltó”. „Magyarország felvirágoztatója és főbábája”. A „józan pénzember”. A „haza bölcsének jobbkeze”. „Mintagazdaság úttörője”. A „kompromisszumok embere”. „Békeszerző”. A századforduló „Széll-csendje”. Ilyen és ehhez hasonló jelzőkkel illeték Széll Kálmánt és tevékenységét a saját korában, és illetik napjainkban. Egy példaképpé vált pénzügyminisztert és miniszterelnököt.

„Abban az értelemben varázsló volt, hogy egy karikacsapásra más politikai klímát teremtett, békét hozott az országnak. Széll végre egy jól felöltözött magyar államférfi, aki tisztában van azzal, hogy az országgyűlési beszédeken és jól szervezett főispáni karon kívül még sok más szükségletei vannak egy nemzetnek” – írta róla Mikszáth Kálmán.

Széll Kálmán 1843. június 8-án, a Vas megyei Gasztonyban született. A politika iránti érdeklődését édesapja, dukai és szentgyörgyvölgyi Széll József mellett szívhatta magába, aki Vas vármegye főispáni helytartjója, országgyűlési képviselője volt. A család tekintélyes felmenői 1639-ben, III. Ferdinánd magyar királytól nyerték el a címeres levelet.

A későbbi politikus Sopronban és Szombathelyen végezte tanulmányait, majd 1866-ban jogtudományi oklevelet szerzett Budapesten. Visszatért Vas megyébe, ahol 1867-ben szolgabíróként kezdte meg pályafutását. Rá egy évre, 24 évesen már a szentgotthárdi választókerületet képviselte. Az országházba bekerülve hét éven át dolgozott jegyzőként, és több bizottságban látott el feladatokat: állandó előadója lett a pénzügyi, a központi és a horvát ügyekkel foglalkozó bizottságnak.

Elejétől fogva kereste Deák Ferenc társaságát, aki olyannyira megkedvelte és felkarolta az ifjú titánt, hogy 1868-tól Deák hét éven át minden nyarat a Széll család rátóti birtokán töltött. A kapcsolatuk később még szorosabbá vált, amikor Széll Kálmán feleségül vette Deák nevelt lányát, Vörösmarty Ilonát (Vörösmarty Mihály lányát).

A főként közgazdasági és pénzügyi kérdésekben jeleskedő ifjú politikusnak több ízben felkínáltak miniszteri posztokat: Andrássy Gyula az igazságügyi, gróf Lónyay Menyhért a pénzügyminiszteri, Szlávy József pedig a kereskedelmi tárcát. Hiába volt a felkérés már eleve megtisztelő egy 28 éves fiatalember számára, egyik lehetőséggel sem élt. Még tanulni akart.

1875-ben végül elvállalta a pénzügyminiszteri tárcát a Szabadelvű Párt színeiben Wenckheim Béla, majd Tisza Kálmán kormányában. „Mint pénzügyminiszter kezébe vette az ország megromlott pénzügyeinek rendezését és megrendült hitelének helyreállítását egy oly program alapján, mely a legnagyobb eredményeket mutatta fel és az ország pénzügyi rendezésének ma is alapja” – írta róla hajdanán a Pallas Nagylexikon.

Hogy mit tett Széll Kálmán? Szigorú, takarékos és erélyes pénzügyi politikával rendet tett az államháztartásban, a jövedelmeknek minden ágát fokozta, az állami bevételeket jelentékeny adóemelésekkel addig nem sejtett magasságra emelte. Három év alatt 63 millióról forintról 23 millióra, azaz kétharmadával csökkentette a deficitet. A pénzügyi adminisztrációt az adófelügyelői intézmény megteremtésével reorganizálta, egy „minden ízében átgondolt és bevált terv szerint” pedig megszerezte a Keleti és Tiszai vasutat, megteremtve ezzel a későbbi vasúti államosítás alapjait. Ausztriával hozta létre az 1878. évi pénzügyi és gazdasági kiegyezést, közös osztrák-magyar bankot kialakítva egyensúlyba hozta az államháztartást. Miután helyrehozta az ország hitelét a függő adósságok konvertálásával a régi törlesztéses kölcsönök helyett megteremtette a magyar rentét, és komoly külföldi hiteleket szerzett a tőkehiánnyal küszködő magyar gazdaság számára. Bár általános politikájában támogatta a kormányt, de nem értett egyet Tisza Kálmánék pénzügypolitikájával. Idővel megalkotta a magyar Jelzáloghitelbankot és a Leszámítoló bankot is, és mindkettőben ő lett az igazgatósági elnök.

Az ország gazdaságának ráncbaszedése mellett a rátóti birtokra is futotta az idejéből és mintagazdasággá fejlesztette, amelynek eredménye a világhírű rátót-héraházi siementali törzstenyészet lett. A nemzeti kulturális célok előmozdításában is részt vett, ő vezette a dunántúli közművelődési egyesület ügyeit.

Mivel a hároméves mandátuma alatt többször összetűzésbe került a saját miniszterelnökével, Tisza Kálmánnal, 1878-ban lemondott a posztjáról. Bár a következő két évtizedben inkább visszavonult a politikai élettől, továbbra is tagja maradt a Tisztelt Háznak, miközben gazdasági-pénzügyi kérdésekkel foglalkozott. I. Ferenc József császár olyannyira elismerte Széll Kálmán tevékenységét, hogy 1883-ban a belső titkos tanácsosi méltóságot, majd tíz évvel később a Lipót-rend nagykeresztjét adományozta neki.

Ferenc József a „kompromisszumok embereként" tekintett rá, ezért 1899. február 26-án Széll Kálmánt kérte fel az egyre jobban elmélyülő gazdasági és politikai válság megoldására és új kabinet megalakítására. „Törvény, jog, igazság” – volt a jelszava a miniszterelnök Széll Kálmánnak, aki eredményeivel egy időre belpolitikai nyugalmat hozott a századforduló elmélyülő politikai és gazdasági válságának idején. Kormányfőként többek között előnyös új gazdasági kiegyezéseket kötött Magyarország számára, korszerűsítette a közigazgatást, rendezte az úgynevezett „lelencügyet", elfogadtatta a kúriai bíráskodásról szóló törvényt, de gazdaságimunkás- és cselédpénztárakat is felállított.

Széll Kálmán több mint négy év után 1903. június 27-én lemondott a miniszterelnökségről, és visszavonult rátóti birtokára. 1906. március 24-én szentgotthárdi választói előtt tartott beszédében pálcát tört a Fejérváry-kormány felett, élesen ostorozta őket, elsősorban a vezérlő-bizottság akkoriban történt feloszlatása miatt. A választókerületéből újra megválasztották képviselőnek. 1906. májusában belépett az Alkotmánypártba, amelynek 1910-es feloszlásáig elnöke volt. 1910-11-ben párton kívüli programmal képviselte a választókerületét, de már csak a gazdasági életben vállalt szerepet.

1915-ben bekövetkezett haláláig a legszívesebben gazdasági, pénzügyi és közművelődési kérdésekkel foglalkozott.